A címből azt hiszem érződik hogy a kérdés költői, ha elolvasod a cikket akkor megkapod a választ.
Mi indítja el a változás vágyát?
Bizonyára ismered azt az érzést, amikor már hosszabb ideje ülsz egy amúgy nagyon kényelmes székben, és egy idő után jólesik egy kicsit fészkelődni benne. Függetlenül attól, hogy mennyire kényelmes ülőbútorhoz van szerencsénk.
Amíg a fotelben való fészkelődés igénye szinte észrevétlen – úgy csináljuk, hogy nem is gondolunk rá –, addig a tárgyi környezetünk megváltoztatása nehezebb dolog tud lenni, hacsak nincs valamilyen határozott funkcionális indoka.
Érezzük, hogy valami már nem jó úgy, ahogy van, miközben még nem tudjuk pontosan megfogalmazni, min szeretnénk változtatni.
Ezért javaslom, hogy például az évszakváltásokra tekintsünk olyan fordulópontokként, amelyek a környezetünk kisebb-nagyobb megváltoztatására is ösztönözhetnek minket.
Adottság vagy probléma?
Ezek a saját fordulópontok segíthetnek új értelmet adni azoknak az adottságoknak, esetleges hiányosságoknak, amelyekbe mindig „belebotlunk”.
Egy kis alapterületű lakásban jelentős hangsúlya lehet minden apró részletnek. Ezek segítségével korrigálhatjuk, sőt akár előnnyé is formálhatjuk azt, amit korábban hátrányos adottságnak gondoltunk.
Kis alapterületen, télen, amikor hűvös van, milyen jóleshet például egy kuckós kialakítás!
Nem beszélve az évszakonként változó színhasználatról, ami akár csak a lakás textilkiegészítőinek és tárgyainak gondos megválasztását jelenti.
Ugyanaz az adottság két embernek egész mást jelent
Lakásunk egy-egy tulajdonsága lehet egyszerre korlát és lehetőség, attól függően, mire van szükségünk.
Könnyíthetünk a helyzetünkön, ha lehetőségünk van ezeket a kérdéseket a családban vagy a barátainkkal megvitatni. Ettől már egy-egy megoldásnak akár története is lehet.
Miért ne rendezhetnénk néha összejövetelt direkt ilyen céllal? Ha egy sporteseményre össze lehet jönni, vagy egy születésnapra, akkor végül is miért ne lehetne az otthonunk csiszolása is olyan alkalom, amikor összeülünk és beszélgetünk?
Ha különbözik a véleményünk, egymás meggyőzése közben újabb oldalait fedezhetjük fel annak a lakásrészletnek is, amelyet addig előnytelen adottságnak gondoltunk.
Így közelebb kerülhetünk a családunk önazonos otthonához, sőt egy új nézőponton keresztül akár bele is szerethetünk olyan adottságokba és részletekbe, amelyeket korábban nem tudtunk elfogadni.
Ezekkel az apró részletekkel sokat javíthatunk a közérzetünkön.
Ne a megoldással kezdjük!
Birkózzunk meg ennek az alcímnek a látszólagos ellentmondásával!Egy kényelmetlen széken ülve, egy sötét szobában könnyű elképzelni, hogy mit szeretnénk helyette: valószínűleg egy kényelmes fotelt egy világos, derűs hangulatú helyiségben.De ez még csak a kézenfekvő válasz.Érdemes az emlékeinkben is kutatni: hol éreztük magunkat igazán jól?
Segítség lehet az is, ha párhuzamot keresünk a korábban már szóba került öltözködési stílussal. Egy ruhaegyüttesről könnyen megfogalmazódik bennünk, hogy tetszik-e, vagy hogy szívesen felvennénk-e.A kettő nem ugyanaz.Valami tetszhet úgy is, hogy nem szeretnénk benne élni.
Egy öltözet összbenyomása átláthatóbb, könnyebben értelmezhető kiindulópont lehet, és segíthet finomra hangolni az elképzeléseinket az otthonunkról is.
Van még egy fontos gondolatébresztő lehetőség: szánjunk időt és energiát a művészetek befogadására!
Egy kiállításon látott festmény vagy tárgy, esetleg egy múzeumi enteriőr, amelynek az összhatása megérint minket, és amelyre azt mondjuk: „De jó lenne hazavinni!”, közelebb vihet bennünket a saját „otthoni mentális táplálékunk” felismeréséhez.
Érdemes tehát átlépnünk a „Ne a megoldással kezdjük!” látszólagos ellentmondásán. Gyűjtsünk élményeket és ismereteket, próbáljuk magunkat többféle helyzetbe és nézőpontba beleképzelni.
Mert ez az út vezethet el a saját, egyedi otthonunk kialakításához.
Erről szól a készülő Itt vagy Otthon programom.
