Amikor egy lakás méretéről beszélünk, leginkább a padló síkjának felületére gondolunk. Logikus, hiszen az alapvető berendezési tárgyak itt foglalják el a helyüket.
Viszont ha egy képzeletbeli kamerával lépünk be egy kis méretű térbe, rájövünk, hogy a négyzetméteren kívül még nagyon sok minden befolyásolja a térérzetünket.
Mit látunk meg először, amikor belépünk?
Képzeljünk el néhány szélsőséges esetet!
Szemben, szorosan az ajtó előtt egy fal van, és rögtön el kell fordulnunk ahhoz, hogy feltáruljon előttünk a helyiség? Vagy egy ablakot látunk meg először?
És hova néz az az ablak? Egy kertre, az utcára vagy éppen egy tűzfalra?
Rögtön az egész térre rálátunk, vagy az első pillanat hagy maga után valami titokzatosságot?
Már ezek az első benyomások is egészen különbözővé tehetik két azonos alapterületű helyiség térérzetét.
Mi magunk is részei vagyunk a térnek
Az sem mindegy, hogy mi magunk milyen magasak vagyunk, és milyen arányú bútorok vesznek körül bennünket.
Milyen magas az asztal vagy az ülőbútor? Mennyire látunk rá a vízszintes felületekre? Mekkora a belmagasság?
A tér mérete tehát nem csupán egy négyzetméterben megadható adat. A saját testünkhöz, a bútorokhoz és a körülöttünk lévő felületekhez viszonyítva érzékeljük.
A térérzetet alakíthatjuk is
A színekkel is befolyásolhatjuk a tér arányait. Ha például a kis alapterülethez képest nagy a belmagasság, egy sötétebb mennyezet optikailag közelebb hozhatja azt. Ha keskeny és hosszú a helyiség, a rövidebb fal sötétebb színe változtathat az arányok érzékelésén.
De nemcsak a színek árnyalatairól van szó. Az anyagok, a felületek és a tárgyak mennyisége is alakítja az összhatást. Ezekről a szempontokról a [Három szempont a döntéshez] című cikkben írtam korábban.
El kell döntenünk azt is, hogy kihasználjuk-e a kis tér adottságait, és elérhetővé, láthatóvá tesszük a tárgyainkat, vagy inkább nagyvonalú felületek mögé rejtjük őket a tágasabb térhatás érdekében.
Biztos, hogy nagyobbnak szeretnénk érezni?
Amikor kis lakásról beszélünk, szinte automatikusan azt keressük, hogyan lehetne nagyobbnak láttatni.
De biztos, hogy mindenkinek ez a célja?
Van, aki az átlátható, nagyvonalú tereket szereti. Másnak éppen az ad otthonos érzést, ha körülveszik a könyvei, a növényei és a számára fontos tárgyak. Egy kisebb, kuckós tér akár olyan biztonságot is adhat, amit egy nagyobb, nyitott helyiségben nem találunk meg.
Talán ezért nem az az első kérdés, hogyan tegyük nagyobbnak a kis lakást, hanem az:
Hogyan szeretnénk érezni magunkat benne?
Keressünk az emlékeink között!
Ha bizonytalanok vagyunk abban, milyen összképben éreznénk igazán jól magunkat, érdemes az emlékeink között keresgélni.
Hol jártunk olyan helyen, ahol különösen jól éreztük magunkat? Mi volt benne jó? A tágasság, a fény, a színek, a tárgyak közelsége vagy éppen az, hogy kuckósan körülölelt bennünket a tér?
Korábban már írtam arról, hogy a szépség nem cél, hanem végeredmény. Ha sikerül megtalálnunk azt a környezetet, amelyben igazán jól érezzük magunkat, az számunkra valószínűleg szép is lesz.
Lehet, hogy akad még rajta csiszolnivaló, de az már másodlagos.
Kicsit olyan ez, mint amikor befészkelődünk egy fotelba, és addig igazgatjuk magunkat, amíg meg nem találjuk benne a legkényelmesebb helyet. Talán az otthonunkkal is ezt kellene tennünk.
Nemcsak a lakás mérete, hanem a berendezése és a mindennapi szokásaink is befolyásolják, mennyire érezzük jól magunkat otthon. Ha kisebb lakásban élsz, további ötleteket találsz a Kis lakások berendezése című írásomban.
