Ide kell megérkeznünk!
Akinek van vagy valaha volt kutyája, pontosan tudja, milyen kitörő örömmel tudja fogadni a hazatérőt. Valami hasonló örömet szeretnénk érezni akkor is, amikor belépünk a saját otthonunkba.
Az otthonosság már hazafelé elkezdődik
A település, ahol élünk, szintén része az otthonunknak, akár emeletes házban, akár családi házban lakunk. Falun, vagy városban. Sőt az országunknak, ahol élünk szintén vannak sajátosságai a földrajzi és kulturális adottságokon kívül. Ezt akkor tapasztaltam meg, amikor gyerekként rácsodálkozhattam arra, hogy külföldön másmilyenek az utcatáblák és egyéb utcai bútorok (szemetesek, busz/villamosmegállók). Észrevétlenül berendezkedünk ezekre a környezeti elemekre, amik akaratlanul is otthonosságot kölcsönöznek nekünk.
Biztosan más élményekkel érkezik az, aki autója saját mikroklímájából lép ki, mint aki tömegközlekedéssel utazott.
Ahogy közeledünk, “rázoomolunk” a környezetünkre, így egyre személyesebb hangulat kísér minket. A megérkezés élményét a környezetünk tárgyai is alakítják, és az sem mindegy, mennyire kényelmesen tudjuk használni őket.
A kaputól az előszobáig
A hazaérkezés és a vendégek fogadása is fontos, szinte szertartásos esemény. Egyszerre hívogat minket a bejárat, és ugyanakkor érzékelteti velünk, hogy az ott lakók biztonságát is hivatott szolgálni. Ezt a látszólagos ellentmondást oldja fel a kapu és a kapualj.
Amikor belépünk pillanatok alatt sok minden történik velünk, ezért rengeteg hatás ér minket. Szinte észrevétlenül figyeljük meg a bejárat apró részleteit, amelyek sokféle információval szolgálnak. Megkeressük a névtáblát, becsöngetünk, felszólunk, vagy kulccsal kinyitjuk az ajtót, miközben megtöröljük a lábunkat és nyitjuk a kaput. A kilincs, az ajtó, a csengő, a névtábla sok mindent elárul az épületben lakókról.
Egyrészt a külső nyílt védtelen közösségi világból érkezünk a belső védett saját intim környezetünkbe, másrészt pedig megérkezéskor örömünket kifejezve üdvözöljük egymást.
Nehogy bosszúsággal kezdjük a megérkezést!
Más feltételei vannak a megérkezésnek, ha gyerekekkel érkezünk, ha nehezebben mozgunk, vagy ha télen sok ruhát viselünk. Csomó kérdést kell megválaszolni: Mennyi fogas szükséges? Mennyi cipőtartó? Mennyi lerakó felület?
Ezeknek a kérdéseknek a feltevése, illetve megválaszolása egy önálló tanulmány része.
Mi fogadjon bennünket otthon?
Sok apró mozdulatnak kell helyet biztosítanunk, akár vendégként érkezünk virággal a kezünkben, akár a családunkhoz térünk haza csomagokkal. Le kell tennünk a csomagokat, levennünk a kabátot, vagy éppen lesegítenünk valakiről. Ezek az apró mozdulatok mind helyet igényelnek. Érdemes kigondolni, hogy mi az az apró gesztus, ami örömet okozna, amikor hazaérünk.
Egy kép, egy fényeffektus,valami, ami segít akklimatizálódni.
Ha szeretnél tovább gondolkodni azon, hogyan válhat az otthonod még inkább a sajátoddá, olvasd el a Mit tehetünk azért, hogy jobban érezzük magunkat otthon? című írásomat is.
Mikrofeladat – Mi fogadjon bennünket, amikor hazaérünk?
Amikor legközelebb hazaérünk, álljunk meg egy pillanatra, és figyeljük meg, milyen látvány fogad bennünket.
Mi az első, amit meglátunk? Jó érzést kelt bennünk, vagy van valami, ami zavar?
Próbáljunk kialakítani egy olyan kis részletet, amelynek örülünk, amikor belépünk az ajtón. Lehet ez egy kedves kép, egy személyes tárgy, egy növény vagy egy hangulatos fény.
Nem kell nagy változtatásra gondolnunk. A cél az, hogy már a megérkezés első pillanatában érezzük: jó itthon lenni.
Egy ilyen apró változtatással nemcsak a látványt alakítjuk, hanem azt az érzést is, amellyel nap mint nap megérkezünk