rólam
Indulásom
Építész családba születtem, ami egy sajátos világ, mint gondolom minden szakma esetében, aminek a gyakorlása munkaidő után nem fejeződik be. Apám: Kiss Tibor Anyám: Nagypál Judit. Szóval nálunk a ferdén szeletelt kenyér a Pisai ferde toronyhoz hasonlított, és este a skicc pausz tépésének jellegzetes sercegő hangjára aludtunk el.
Természetesen az élet összefüggései a papír és a 6B-s grafit között rajzolódtak ki. Minden fontos dologra, az építészet adott választ.
Emlékszem gyerekként, amikor önálló programjaimra kéredzkedtem el, és megkérdezte Apám, hogy hol lesz a program? Amikor beazonosította a program helyét, az épületet, és hogy mikor ki tervezte, akkor megnyugodva elengedett. Pontosan ismert Budapesten minden épületet és a hozzájuk fűződő történeteket és pletykákat.
38
Év tapasztalat
Megannyi projekt
Hajtogattunk lámpaernyőt, rajztömbbel festékkel jártunk kirándulni. Mesebeli birodalom volt a rajzasztalok fiókja, a radírok, rajzszögek Verzatil ceruzák lakhelye, ahova persze nem volt szabad benyúlni.
A mi ceruzáink nem tekerős hegyezővel voltak kihegyezve, hanem bicskával. Két féle stílus képviseltette magát a családban. Egyik Nagyapámé, amelyik fegyelmezettebb szabályosabb volt, a másik Apámé, amelyik kicsit bohémabb. Mesterien szép volt mindkettő. Ma is meg tudom különböztetni, őket. Élvezet volt nézni, ahogy megadják a módját, a munkaeszköz megformálásának. Hiába próbáltam megtanulni a technikáját…
Nem volt masni a hajunkban, sima fehér blúz volt az iskolai ünneplő ruhánk csipke nélkül. Csipke otthon sem volt, szőttes volt, vagy a mai ízlésvilágba is beilleszthető lakásdekoráció. Poharak csészék bögrék modernek voltak, nem volt csicsa, minden modern volt. Díszítésben egyedül a népi és az antik volt elfogadott.
Az otthon légköre egyszerre volt súlyos és inspiráló. Egyedül a jó manuális készségemmel tudtam „labdába rúgni”, elismerésre szert tenni a családban, nem voltam jó tanuló. Amire szükségem volt azt elkészítettem magamnak, ruhát, ékszert, táskát, később bútor makettet, ami eszembe jutott. Korán eldőlt, hogy az épített környezetnek az a része érdekel, aminek a kézi munkához köze van. Rengeteg tárgyat készítettem, de ezek tönkre mentek, eltűntek, de hátha még némelyek előkerülnek és akkor fölteszem ide.
Munkából is volt bőven, először csak nyaranta aztán tanulás mellett is, mert a szükség úgy hozta. Rajzolás, műszaki rajz, és újságnak grafika, műhelyekben sm., később tervezőirodában, bútorgyárakban, aztán a Magyar Iparművészeti Főiskola (ma MOME), aztán a rendszerváltás utáni formák: Körtér Műterem Bt, Körterem Bt, jelenleg alkalmazott és szellemi szabadfoglalkozású vagyok.